Izlandban van valami vad, valami tiszta, valami érintetlen, valami titokzatos, valami nagyon más. Izland pont az, amire a mai kor emberének szüksége van… Egy hely, ahová érdemes elvágyódni. Izlandot az életben (legalább) egyszer látni kell!
A „tűz és jég” földjén az embernek olyan érzése van, mintha egy másik bolygón járna. 2021 júliusában nyolcad magammal 8 napon keresztül bejártam Izland (fotós szemmel is) legszebb tájait. Nem véletlenül időzítettük az utat a nyár közepére, ugyanis Izlandon ilyenkor a legszebb, legzöldebb a természet, legmelegebb az idő, leghosszabbak a nappalok, ilyenkor a nap 24 órájában világos van. Amikor leszálltunk a repülőről, úgy éreztem, mintha egy másik bolygóra érkeztünk volna. Már az első nap letaglózott a látvány, az élmény, amit a hömpölygő lávafolyam mellett átéltem, még most sem hiszem el…
Minden egyes Izlandon eltöltött perc olyan volt, amit érdemes lenne újra és újra átélni. A természeti csodák és a változékony időjárás nem hagyott unatkozni bennünket. Amikor az ember megérkezik Izlandra, szinte biztos, hogy azonnal beszippantja a táj. Ez az a hely, ahol soha nem érdemes elszundítani az autóban még rövid időre sem, mert a látvány akár egy percen belül is képes megváltozni, úgy mintha egy új világba csöppentünk volna. Egyszer olyan mintha a Marson lennénk, a következő pillanatban minden zöld, mint a Gyűrűk Urában, aztán jön egy vulkán, egy gleccser, egy gejzír, és minden más, amiről a legtöbben csak a földrajzkönyvekben olvashatunk. Itt viszont megtalálható az összes, ráadásul egymás hegyén-hátán. A gleccserektől a lépcsőzetes vízeséseken át a kék jégtöredékekkel tűzdelt fekete homokos tengerpartokig számos olyan természeti jelenséget kerestünk fel, amellyel máshol nem találkozhat az ember.
Szinte hihetetlen, hogy volt olyan nap, amikor mind a négy évszakot megtapasztaltuk. Mondtam is a többieknek: még jó, hogy július van, így elég „csupán” három réteg ruha.
Összesen 3333 km-t autóztunk, mintha több mint kétszer megkerültük volna Izlandot. Amikor a túrát megterveztük, akkor még nem tört ki a Geldingadalir-vulkán. Már a gondolat is teljesen lázba hozott, hogy egy vulkán elérhető közelségébe kerülhetek, ráadásul a „tűz és jég” földjén. Az indulás előtt pár nappal azonban a vulkán működése leállt, ám szerencsénkre érkezésünk után az addig alvó vulkán ismét életre kelt. Hatalmas élmény volt, nehéz szavakkal leírni, ezt mindenkinek látnia kell! A mai napig nehezen hiszem el, hogy ott terült el a lávamező a lábamtól néhány lépésnyire, s csak néztem a fröcskölő lávát, ami folyóként ömlött az alatta lévő völgybe. A drónoknak hála egy teljesen más perspektívából is láthattam, fotózhattam, filmezhettem a lenyűgöző lávafolyamot.
Az izlandiak nagyon szeretik és tisztelik a természetet, sokat tanulhatnánk tőlük. Táblákkal hívják fel a figyelmet a madarak fészkeire, a virágokra, különleges növényekre, sehol nem botlottunk eldobott szemétbe. Náluk az ember helyett a természet áll a középpontban, irigylésre méltó harmóniában élnek környezetükkel.
Izland földöntúli, eszeveszett, őrületes, ott a természet vadsága olykor már-már ijesztő. Az izlandi természetközeliség semmihez sem hasonlítható. Nagyjából 1200 kattintással zártam a túrát. Számos olyan kép készült, ami lehet, hogy megismételhetetlen, és sok kép ott maradt. Utóbbi miatt azonban nincs hiányérzetem, mert nagyon intenzív élményt adott Izland, minden porcikámban érzem még mindig csodálatosságát, másrészt szeretnék visszatérni oda.
A túrát szervezte: www.bestphototour.com
