2020. májusában egy fotós barátom segítségével sikerült rátalálni egy fekete harkály odúra. Először elhelyeztünk egy kamerát az odú környékre, hogy minél kisebb zavarással megállapítsuk, hogy valóban európa legnagyobb harkályféléje lakik-e az odúban. Pár nap múlva a kamera által rögzített felvételeket megnézve beigazolódott amiben eddig csak reménykedtünk: az odút egy fekete harkály pár használja ! A lehető legnagyobb körültekintéssel és óvatossággal elhelyeztünk egy álca sátrat, amiből majd megfigyelhetjük ennek a páratlan madárnak a mindennapjait és elkészíthetünk majd pár fotót és videót.
Pár érdekesség erről a különleges madárról:
Európa legnagyobb harkályféléje: a fekete harkály
Toll-ruhájának örökké divatos feketéje miatt a harkályfélék családjának legelegánsabb tagjának is nevezhető a Dryocopus martius. De nem csak szolid színe, hanem mérete is egyedülállóvá teszi a nálunk élő harkályok között: testhossza 45-57 centiméter, szárnyfesztávolsága 67-73 centiméter, testtömege 250-370 gramm. Ezzel Európa legnagyobb harkályféléjének számít.
Összehasonlításul a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) is csak 23-26 centiméter testhosszal, 38-40 centiméteres szárnyfesztávolsággal és 70-100 grammos testtömeggel rendelkezik.
Harkályhoz illőn ő is kopácsol: a fák kérge alól vési ki rovarokból, lárvákból álló táplálékát. Ehhez kemény, hosszú, hegyes csőrrel, erős, ám karcsú nyakkal rendelkezik.
A fatörzseken függőleges helyzetben való megmaradást a támasztékul szolgáló merev faroktollak és a két-két előre, valamint hátra irányuló, hegyes karmokkal ellátott ujjak segítik. Viseli a harkályok védjegyét, a vörös kalapot is, igaz a tojóé eléggé tarkóra csúszott, viszont már a fiókákon is ott látható.
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-drymar
Leírás és életmód
A legnagyobb testű hazai harkály. Állománya a természetközelibb erdőgazdálkodás hatására erősen növekszik. Táplálékát a fán lakó nagyobb hangyák, lárvák, pajorok, bogarak adják. A fa törzsén és a talajon egyaránt szokott táplálék után kutatni. Állandó madár meglehetősen nagy területhűség jellemzi. Elhagyott odúiban költhet többek között a szalakóta és a füleskuvik is.
Élőhelye, költése:
Évente egy alkalommal költ. Költésre általában évről-évre ugyanazt az odút használja, melyet minden évben kitisztít, mélyít. Kemény- és puhafákat egyaránt választ költőhelyül, de a belülről korható fákban gyakrabban váj odút. Fészekanyagot nem használ, csupán a vésésből származó forgácsra rakja le 4-5 tojását. Mindkét szülő kotlik. A fiatal madarak ivara már fiókakorban látszik a fejtollak színéből. A hím fejteteje teljesen piros, míg a tojóknak csak a tarkóján látható egy kis kiterjedésű vörös folt. A fekete harkály fiókái különböznek a többi hazai harkály fiókáitól abban, hogy amíg a szülők távol vannak táplálékot keresni, addig csendben vannak.
Megfejtették a harkály titkát:
Különleges koponyája miatt nem kap agyrázkódást a harkály – fedezték fel hongkongi és kínai kutatók. Az eredményeket az emberek fejvédőinek fejlesztésével szeretnék kamatoztatni.
A fakopáncsok 6-7 méter/másodperces sebességgel képesek csőrüket a fák törzsének ütögetni anélkül, hogy agysérülést szenvednének. Hongkongi és kínai kutatók lassított videofelvételek, röntgenfelvételek és számítógépes szimulációk segítségével vizsgálták a fakopáncsok koponyáját. Megállapították: a fakopáncsot csőrkáváinak eltérő hossza, szivacsszerű koponyacsontjai és fejlett nyelvcsontja védi meg a rázkódástól.
E madár esetében a csőr alatt kezdődő nyelvcsont a csőr tövénél kettéágazik, majd a koponyát kívülről megkerülve a homlokon újból egyesül, és egyfajta biztonsági övként védi a koponyát kopogás közben. A nem egyenlő hosszúságú csőrkávák (az alsó hosszabb) szintén csökkentik az agyra jutó terhelést. A szivacsszerű struktúrák a csontokban pedig a koponyára ható erőket oszlatják szét. A koponyán belül továbbá nagyon kicsi a tér az agy és a koponya között, így az agy nem tud annyira ide-oda rázkódni, ahogy az embereknél.
A legtöbb faj párban él erdőkben, kertekben, faültetvényeken. Nagyobb csoportokba csak kivételesen, költési időn kívül csoportosulnak. Többnyire a fatörzseken másznak; ügyetlenül járnak a földön, és rövid szakaszokon repülnek.
Különleges képességük, hogy nagy erővel, gyorsan és hosszasan képesek a fán kopácsolni csőrükkel, és üreget vájni, akár táplálékért, akár fészkelőodú készítésének céljából, akár a terület megjelöléséért, akár párkeresés céljából. A kontyos feketeharkály képes egy nap akár 12 ezerszer a fához csapni, és nem szenved agykárosodást. Egy harkály egy másodperc alatt 20 ütést is leadhat, és minden ütés sebessége 25 km/h a Nature 2006. októberi száma szerint. Ez akár az 1200 g-t is elérheti, ami több mint százszorosa annak, amit az ember el tud viselni.
A Nature több korábbi eredményt idéz a harkályok különleges képességének megmagyarázásáért. Egyrészt, agyuk viszonylag mereven rögzül a koponyájukban, mert kevés folyadékkal van körülvéve. Másrészt az agyat különösen erős izmok veszik körbe, amik tompítják az ütközés erejét. Mielőtt a csőr a fához ütközik, ezek az izmok megfeszülnek, és elnyelik a becsapódás erejét. Harmadrészt a kopácsolás vállból indul, a nyak és a fej merev marad. Minden vízszintes és függőleges irányú elfordulás akadályozva van, ezzel a nyíróerő minimalizálódik. Végül a harkály az ütközés előtt egy ezredmásodperccel becsukja a szemét, ezzel védi a szálló forgácsoktól.
A megfigyelés alatt készült fotók és videók az alábbi galériában tekinthetők meg:
