Először 2014-ben láttam a saját szememmel a búbos vöcskök fantasztikus násztáncát. A násztánc nem tartott pár percnél tovább, de az élmény felejthetetlen volt.
Akkor elhatároztam, hogy azon leszek ( ha alkalmam adódik rá ) hogy megörökítsem e fantasztikus tánc a pillanatait.
Sajnos éveken keresztül nem volt lehetőségem ezeket a gyönyörű madarakat fotózni, ugyanis az a tó ahol először találkoztam velük, alkalmatlan lett a számukra a fészekrakáshoz. A búbos vöcsök úszó fészket épít, általában a sűrű növényzetben valamely holtág, mocsár vagy más állóvíz felszínén nádból, gyékényből, hínárból és más vízi növényekből.
De az idén az egyik tavon ( a sok közül ) ahol fotózok, kb. 15-16 egyedet számoltam meg egy májusi reggelen. Még 2014-ben építettem egy vízben úszó les sátrat, amiből kiváló perspektívából van lehetőség vízen úszó madárfajok fotózására. Gondoltam itt a lehetőség, hogy leporoljam ezt a szuper kis szerkezetet és újra úszkáljak vele a tó vizében. Ugyanis ezt a szerkezetet úgy lehet használni hogy; melles csizmába bújva a vízben sétálva tolom a vízen úszó sátrat miközben én a sátor belsejében has vagy mell magasságig a vízben állva kezelem a fényképezőgépemet. A gépet a sátor alapját képező műanyag katamarán szerű képződmény tartja a víz felszínén. Röviden ez egy elég őrült szerkezet 🙂
Egyik hajnalban egyik fotós barátommal ( Rolanddal ) útnak indultunk, hogy megörökítsük egyik kedvenc madaram udvarlási szertartását. Hajnali 5-kor indultunk, hogy időben a terepre érjünk. Ahogy haladtunk az autóval a tó felé, egyszer csak Roland megkérdezte, hogy hoztam-e melles csizmát. Ekkor derült csak ki hogy sajnos a csizmát otthon hagytam a garázsban. Ráadásul kulcsot sem hoztam magammal, hogy be tudjak menni a csizmáért. Felhívtam a feleségemet hajnali 5:30-kor telefonon, hogy legyen szíves engedjen be a lakásba, mert sajnos otthon felejtettem a csizmámat, ami nélkülözhetetlen kelléke a tervezett fotózásnak. Szerencsére felvette a telefont, igaz kicsit álmos volt a hangja, de a segítségével be tudtam jutni a csizmáért. Megvan a csizma, újra indulás a tóra. Gondoltam, most ilyen balszerencsés indulás után vagy semmit, vagy valami nagyon jót fogok fotózni. A tóparton aztán következett az úszó sátor összeszerelése, melles csizma felhúzása ( nem egyszerű dolog ), minden felszerelés bejuttatása a tóba, mindez szürkületben, hogy lehetőleg minél kevesebb zavarás legyen a madarak irányába.
A kb. 15 celsius fokos víz a thermo csizma és a téli bélelt nadrágnak és kabátnak köszönhetően egyáltalán nem volt kellemetlen. Persze amikor az ember arra készül, hogy 3-4 órát “úszkáljon” a 15 fokos vízben, akkor nem árt ha kicsit melegebben öltözik.
Minden időjárási körülmény kedvező volt; volt fény, nem fújt a szél, ezáltal teljesen sima feszített víztükör volt az egész tó. Egy kis “úszkálás” után enyhe szél érkezett és olyan sűrű ködöt sodort a víz felszíne fölé, hogy 15-20 méternél többet nem lehetett látni. Szerencsére ismerve a búbos vöcskök hangját, ha nem is láttam őket, azért a hangjukat követve sikerült megpillantani egy párt a sűrű ködön keresztül. Először csak 60 méterről sikerült róluk pár képet készíteni, ahogy kitárták tollgallérjukat.
A köd nem akart oszlani, ami persze egyik oldalról nézve pozitív volt, hiszen megkönnyítette, hogy közelebb kerülhessek a madarakhoz, hiszen a ködben én is nehezebben voltam látható. Másik oldalról nézve viszont a fotó minőségét negatív irányba befolyásolta a köztem és a madarak között lévő köd. Az előző jelenet után nem sokkal a pár hamarosan újra feltűnt a ködben, most viszont valamivel közelebb, csupán kb. 35 méterre tőlem. Szerencsémre a szertartás szépen fokozatosan elkezdődött, először csak úszkáltak a vízen, egymással ellentétes irányban, majd egyszer csak a hím és a tojó kitárták szép, vörösesbarna tollgallérjukat és szarvacskára emlékezettő bóbitájukat, majd lebuktak a vízfelszín alá, hogy a csőrükben a felszínre hozott növényi részekkel kiemelkedve a vízfelszín tetejére, begyüket egymásnak feszülve táncoljanak. A búbos vöcskök násztánca páronként változik, de minden esetben látványos.
Így hát kicsit több mint 7 év várakozás után megszülethetett a várva várt fotó !
