Bemutatkozás
Röviden rólam
1974 – ben születtem Nagykanizsán, jelenleg is itt élek és dolgozom.
A fényképezéssel egy véletlen folytán “fertőződtem” meg. A fotózás alapjait magamtól, könyvekből sajátítottam el, később tapasztalt fotós barátok is sokat segítettek.
A fényképezés átalakította a szemléletemet, más szemmel nézem a világot mióta először a keresőbe néztem. Az élet apróbb részleteit is jobban meglátom, és ha valami szépet látok de nincs nálam fényképezőgép, képzeletben akkor is exponálok.
Köszönet családomnak, feleségemnek Katinak, lányaimnak Emmának és Júliának, hogy támogatnak és elviselik a fotózással kapcsolatos őrültségeimet.
A kezdet
2013 tavaszán kezdetem természetfotózással foglalkozni, majd nagyon hamar a madarak felé fordult az érdeklődésem, amikor 2013 júniusában sikerült rátalálnom egy kb. 80 egyedből álló gyurgyalag telepre, ahová azóta is minden tavasszal visszajárok.
A Madarak viselkedése, ami nagyon sok emberi vonást is tükröz, nagyon érdekes, ráadásul úszni és még énekelni is tudnak, és persze nem utolsó sorban nagyon színpompásak is.
Hitvallás
Természetet fotózni szakkönyvekből és Maros Sándor barátomtól tanultam. Sándornak köszönhetek mindent amit a madárfotózásról tudok.
A természetfotózásban összetett szóként első szó a természet, második a fotózás, szerintem ebből a természet a fontosabb. Persze kimondhatatlan büszkeség és öröm a jól sikerült fotó, de nem szabad, hogy a történet rólunk szóljon és gátlástalanul beavatkozzunk az előttünk lejátszódó folyamatokba csak a jó fotó kedvéért. Sokszor csak hátradőlök és az exponálógomb lenyomása nélkül szemlélem a körülöttem történő eseményeket. Jól eső érzés, amikor sikerül valami esztétikusat alkotni, amely később akár egy lakás vagy szoba dísze lehet.
Az utóbbi időben a természetfotózás hatalmas üzlet is lett és tudjuk, hogy az üzleti élet lehet tisztességes és tisztességtelen is. Ettől függetlenül nagyon sok fiatal tehetség van az országban, aki a saját útját járja és nemcsak fotózni tud, hanem maga a természet is érdekli. Szerintem egy természetfotós munkafolyamatnak nem ott kellene végződnie, hogy lenyomja az ember a gombot, és utána megszerkeszti a gépen. Úgy vélem a fotózás szerves részét kellene képeznie a szemléletformálásnak is, hogy az emberek gondolkodásába beépüljön a természetvédelem.
Életforma
A természetfotózás számomra egy életforma. Azt gondolom, hogy ezt mindenki érti, akinek ez a kedvenc időtöltése. Ha egy kicsit is elgondolkoznak az emberek és különösen a gyerekek a természet szépségéről, annak sérülékenységéről és arról, hogy mennyire kell vigyáznunk rá, akkor már megérte elkészíteni a képet. Ezért is szeretem, ha a kiállításokon minél több gyerek fordul meg.
Jelenleg több féle álcázási módszerrel is fotózok, pl.: építettem egy vízben úszó lest, amivel közel kerülhetek a mélyebb vízekben élő madarakhoz, a szelídebb szárazföldi fajokat, például a gyurgyalagot álcaruha alól fotózom, elég nagy sikerrel, ez sokkal nagyobb szabadságot és látásteret ad a lessátras fotózáshoz képest. A korán kelés elviselését a fanatizmusommal tudnám magyarázni, ugyanis annyira várom a fotózási alkalmakat, hogy szinte óra sem szükséges az ébredéshez. Én 2-3 hajnali kelés után mindig beiktatok egy alvós reggelt, a kimerülés elkerülése miatt. Az időjárás ellen pedig „profi” ruhákkal védekezek. Vízálló, jó minőségű és meleg holmikat használok, így az nem fordulhat elő, hogy az időjárás miatt hagyjak ki egy alkalmat a természetben.
Fotóim nagy részét Nagykanizsa környékén készítem. Ezt a vidéket ismerem, úgy is mondhatnám: itt vagyok otthon. A vizes élőhely madarait, ugyan olyan szívesen fotózom, mint a gólyát, vagy a gyurgyalagot, esetleg a ragadozókat. Rengeteg kép van a fejemben amiket el szeretnék készíteni, álomfajok és helyzetek mindig vannak, de ezekben sokszor talán az a jó, ha az ember nem éri el…