Szabó Zsolt

Szabó Zsolt

Természetfotós

Fekete harkály és fiókái

2020. májusában egy fotós barátom segítségével sikerült rátalálni egy fekete harkály odúra. Először elhelyeztünk egy kamerát az odú környékre, hogy minél kisebb zavarással megállapítsuk, hogy valóban európa legnagyobb harkályféléje lakik-e az odúban. Pár nap múlva a kamera által rögzített felvételeket megnézve beigazolódott amiben eddig csak reménykedtünk: az odút egy fekete harkály pár használja ! A lehető legnagyobb körültekintéssel és óvatossággal elhelyeztünk egy álca sátrat, amiből majd megfigyelhetjük ennek a páratlan madárnak a mindennapjait és elkészíthetünk majd pár fotót és videót. 

Pár érdekesség erről a különleges madárról:

Európa legnagyobb harkályféléje: a fekete harkály

Toll-ruhájának örökké divatos feketéje miatt a harkályfélék családjának legelegánsabb tagjának is nevezhető a Dryocopus martius. De nem csak szolid színe, hanem mérete is egyedülállóvá teszi a nálunk élő harkályok között: testhossza 45-57 centiméter, szárnyfesztávolsága 67-73 centiméter, testtömege 250-370 gramm. Ezzel Európa legnagyobb harkályféléjének számít.

Összehasonlításul a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) is csak 23-26 centiméter testhosszal, 38-40 centiméteres szárnyfesztávolsággal és 70-100 grammos testtömeggel rendelkezik.

Harkályhoz illőn ő is kopácsol: a fák kérge alól vési ki rovarokból, lárvákból álló táplálékát. Ehhez kemény, hosszú, hegyes csőrrel, erős, ám karcsú nyakkal rendelkezik.

A fatörzseken függőleges helyzetben való megmaradást a támasztékul szolgáló merev faroktollak és a két-két előre, valamint hátra irányuló, hegyes karmokkal ellátott ujjak segítik. Viseli a harkályok védjegyét, a vörös kalapot is, igaz a tojóé eléggé tarkóra csúszott, viszont már a fiókákon is ott látható.

http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-drymar

Leírás és életmód 

A legnagyobb testű hazai harkály. Állománya a természetközelibb erdőgazdálkodás hatására erősen növekszik. Táplálékát a fán lakó nagyobb hangyák, lárvák, pajorok, bogarak adják. A fa törzsén és a talajon egyaránt szokott táplálék után kutatni. Állandó madár meglehetősen nagy területhűség jellemzi. Elhagyott odúiban költhet többek között a szalakóta és a füleskuvik is. 

Élőhelye, költése:

Évente egy alkalommal költ. Költésre általában évről-évre ugyanazt az odút használja, melyet minden évben kitisztít, mélyít. Kemény- és puhafákat egyaránt választ költőhelyül, de a belülről korható fákban gyakrabban váj odút. Fészekanyagot nem használ, csupán a vésésből származó forgácsra rakja le 4-5 tojását. Mindkét szülő kotlik. A fiatal madarak ivara már fiókakorban látszik a fejtollak színéből. A hím fejteteje teljesen piros, míg a tojóknak csak a tarkóján látható egy kis kiterjedésű vörös folt. A fekete harkály fiókái különböznek a többi hazai harkály fiókáitól abban, hogy amíg a szülők távol vannak táplálékot keresni, addig csendben vannak.

Megfejtették a harkály titkát:

Különleges koponyája miatt nem kap agyrázkódást a harkály – fedezték fel hongkongi és kínai kutatók. Az eredményeket az emberek fejvédőinek fejlesztésével szeretnék kamatoztatni.

A fakopáncsok 6-7 méter/másodperces sebességgel képesek csőrüket a fák törzsének ütögetni anélkül, hogy agysérülést szenvednének. Hongkongi és kínai kutatók lassított videofelvételek, röntgenfelvételek és számítógépes szimulációk segítségével vizsgálták a fakopáncsok koponyáját. Megállapították: a fakopáncsot csőrkáváinak eltérő hossza, szivacsszerű koponyacsontjai és fejlett nyelvcsontja védi meg a rázkódástól.

E madár esetében a csőr alatt kezdődő nyelvcsont a csőr tövénél kettéágazik, majd a koponyát kívülről megkerülve a homlokon újból egyesül, és egyfajta biztonsági övként védi a koponyát kopogás közben. A nem egyenlő hosszúságú csőrkávák (az alsó hosszabb) szintén csökkentik az agyra jutó terhelést. A szivacsszerű struktúrák a csontokban pedig a koponyára ható erőket oszlatják szét. A koponyán belül továbbá nagyon kicsi a tér az agy és a koponya között, így az agy nem tud annyira ide-oda rázkódni, ahogy az embereknél.

A legtöbb faj párban él erdőkben, kertekben, faültetvényeken. Nagyobb csoportokba csak kivételesen, költési időn kívül csoportosulnak. Többnyire a fatörzseken másznak; ügyetlenül járnak a földön, és rövid szakaszokon repülnek.

Különleges képességük, hogy nagy erővel, gyorsan és hosszasan képesek a fán kopácsolni csőrükkel, és üreget vájni, akár táplálékért, akár fészkelőodú készítésének céljából, akár a terület megjelöléséért, akár párkeresés céljából. A kontyos feketeharkály képes egy nap akár 12 ezerszer a fához csapni, és nem szenved agykárosodást. Egy harkály egy másodperc alatt 20 ütést is leadhat, és minden ütés sebessége 25 km/h a Nature 2006. októberi száma szerint. Ez akár az 1200 g-t is elérheti, ami több mint százszorosa annak, amit az ember el tud viselni.

A Nature több korábbi eredményt idéz a harkályok különleges képességének megmagyarázásáért. Egyrészt, agyuk viszonylag mereven rögzül a koponyájukban, mert kevés folyadékkal van körülvéve. Másrészt az agyat különösen erős izmok veszik körbe, amik tompítják az ütközés erejét. Mielőtt a csőr a fához ütközik, ezek az izmok megfeszülnek, és elnyelik a becsapódás erejét. Harmadrészt a kopácsolás vállból indul, a nyak és a fej merev marad. Minden vízszintes és függőleges irányú elfordulás akadályozva van, ezzel a nyíróerő minimalizálódik. Végül a harkály az ütközés előtt egy ezredmásodperccel becsukja a szemét, ezzel védi a szálló forgácsoktól.

A megfigyelés alatt készült fotók és videók az alábbi galériában tekinthetők meg:


Scroll Up